Mostanában jelent meg a DivideD legújabb lemeze, a Behind Your Neon Eyes, mely meghallgatása után megosztotta érzéseinket. De hát mit is várjon az ember a DivideD-tól?
Az a felünk, amelyik imádja az elemi aréna rockot, a koncerteken duzzadó erőt, és az igazi csápolós, hajrázós számokat, imádja ezt az albumot. Megvan benne minden, amit az előző század zenéiből szeretünk, régről ismerős dallamok köszönnek vissza, a balladákban és a (jobbladákban) pörgős, bulizós, vidám számokban. A Roll Out, a [Futurenation] és a Don’t Turn Away garantált koncertkedvencek lesznek, de a Space Samurai, The Last Starfighter és a Beam Me Up is kiemelkedő alkotások.
A lemezen számos popkulturális utalás is hallható, például a Space Samurai vége a Szamuráj Jack című animációs mese főcímzenéjére hasonlít kísérteties módon. A Beam Me Up-ban a Star Trek easter egg után szinte közvetlenül a Star Warsból legendássá vált Cantina Band egy részletének metalváltozatát hallhatjuk. Ezek az utalások csak még inkább megerősítik a retro érzést. Érezhető, hogy Brother Belmont és PsyKlon nagyon sokat találkoztak a 21. századi alteregóikkal, és ihletet merítettek a Rockstars Not Dead munkásságából.
Az albumon több vendégénekest is hallhatunk, de külön kiemelendő a Meteorite című szám, melyben a Soilwork és a The Night Flight Orchestra énekesét, Björn Stridet is hallhatjuk. Ez a dal a klip nélkül is egy utazásra invitálja a hallgatót epikusságával, hangulatával, az énekesek duettje pedig tökéletes összhangban van. A zseniálisan elkészített klip pedig hozzá is ad ehhez az egész hangulathoz, ugyanakkor részben újra is értelmezi ezt a számot.
Az a felünk viszont amelyik vágyott a Modulus modernségére, zúzós számaira, értetlenül állt a lemez előtt. Egyedül a Teknoskeptic nyújtott némi „vigaszt” ezen részünknek, hiszen annak ellenére, hogy a techno gyökereihez tér vissza, egyedi, előremutató, friss és könyörtelenül döngölős. Követi azt a vonalat, amit az együttes az előző albumukkal lefektetett, valószínűleg ezért is lett a kedvencünk az új albumról.
De egyébként kik vagyunk mi, földi halandók, akik a 21. századi Magyarországon élünk, hogy beskatulyázzuk azt az együttest, akik téren és időn át utaznak, hogy az univerzum titkait kutassák?
Írta: Tóth Zsófia, Takács János
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.