Megjelent az új Nest of Plagues zenekar 3. korongja,

 ami egy zeneileg izgalmas konceptalbum lett. Az album szövegei különféle mentális problémákról szólnak, nagyrészt igen sötétek, ennek megfelelően pedig a zene is súlyos, komor és sötét, azonban néha-néha fellélegezhetünk egy kicsit, a dalszövegekben is felsejlenek a remény sugarai, hogy bár egyedül vagyunk, van kiút a szakadékból, megvan bennünk az ehhez szükséges belső erő, és sosem késő segítséget kérni, ha mégis úgy érezzük, összecsapnak fejünk fölött a hullámok.

A lemez a Blackened Sky című dallal indít, mely egyből megragadja a hallgató figyelmét azzal a hangszer nélküli „When the light becomes our home / We descend all alone” kiáltással indít, majd természetesen kezdődik a zúzda, mely jól megalapoz az album többi számának.

Megjelenés napján jelent meg a Blood Marks című számhoz egy videoklip. Ez a dal egy erőteljes, sötét és harcias történetet mesél el, amely a belső és külső küzdelmekről szól. A dal központi témái a harc, az árulás és az emberi szenvedés, miközben a főszereplő egy belső háborút vív, amelyet a múltja, a vére és a sorsa alakított. A zene lendületes, a bólogatásra késztető fogós riffek nagy szerepet kaptak a zúzda mellett.

Személyes kedvencem a Hell Is a Place on Earth. Ez a szám meglepő módon kellemes zongorával és riffekkel indul, már-már fennkölt hangulatot adva, majd az ének mindent elsöprő erővel robban be. Váltakozik a „darálás” és a kicsit visszafogottabb, nyugodtabb részek. Na persze nem kell félni, balladai nyugalomról egyáltalán szó sincs. A fogós, dallamosabb refrén miatt egész biztosan a koncertek egyik fénypontja lesz. A szöveg központi témái a reménytelenség, az elszigeteltség, és az elnyomottság érzései, de megjelenik a paranoia és visszahúzódás is. A főszereplő azt sugallja, hogy az emberi élet értelmetlen, hiszen csak "sírunkat ássuk", és a világ folyamatosan kitaszítja őt. A refrén („Hell is my home” – „A pokol az otthonom”, „Hell is a place on Earth” – „A pokol a Földön van”) megerősíti azt az érzést, hogy a mindennapi életet egyfajta földi pokolként éli meg.

A lemezt a Hellsolation című dal zárja, melyet a tiszta ének a karcos hörgés elegye, amit a zene időnkénti fura lüktetésse kissé bizarrá, elvonttá tesz, ezzel támogatva a furcsa, sötét, elvont világról szóló dalszöveget. Ebben a világban a főszereplő az elszigeteltség, a félelem és a mentális küzdelmek közepette próbál túlélni, ám a végére megjelennek a barátok, és olyan emberek, akik szintén a saját belső démonjaikkal küzdenek, és a lírai én meglátja a fényt a végtelen sötétségben. Zeneileg kissé talán nehezebben emészthető, a szövegben sok szimbólum van, dehát a mentális problémák témája egyáltalán nem egyszerű.

Az album sok tekintetben meg újítóbb lett, mint az előző meg több stílus keveredik a deathcore világával és mélyre taszít, a lelki pokol bugyraiba. Amikor úgy tűnik, kicsit elenged és megkönnyebbülünk, az csak illúzió: próbál becsapni, de hamarosan ismét torkon ragad és húz még mélyebbre, melyhez nagyban hozzájárul Ivanics Dániel karcos hangja, főleg amikor halkan, de karcosan szólal meg. Azonban a sötétség mellett ott van a halvány reménysugár, hogy kimászhatunk ebből a „drága szakadékból”.

Írta: Takács János, Tóth Zsófia