Kevés hangzó anyag idéz fel olyan hangulatokat számomra, melyek egy festmény alapos szemügyre vétele miatt keletkeztek bennem, és egy állandó reflexként visszatér akkor, ha valami hasonló érzéseket kiváltó ingerforrás áldozatává válok. A Primitive Man legújabb terméséről viszont egyértelműen Salvador Dali: A háború arca c. festménye ugrott be. Ahogy az ember saját fajának, valamint öntudatának legsötétebb és legvisszataszítóbb valójával szembesül, egyre jobban megvalósul a lelkünk legmélyebb bugyraiba történő végtelenített elmerülés. Akárhányszor rátekintek eme műalkotásra, a folyamatos süllyedést érzem, melyből nem tudok felszabadulni, és talán emiatt már nem is akarok.
Az Immersion címre keresztelt korong pontosan ezt a hangulatot tálalja elénk. A lemez megjelenése előtt már megosztott számok igencsak felcsillantották a szememet, hiszen végre úgy éreztem, megvan a megfelelő zenei aláfestés ehhez a kivételesen is borzalmas évtized-nyitó esztendőhöz. Gyakorlatilag felesleges részekre bontani ezt a korongot, egy nagy összefüggő alkotásról van szó, melynek egésze egy nagy hömpölygő, alvadt véres gombócként viselkedik, mely sárból és tömény fekáliából lett gyúrva azzal a célzattal, hogy a nyelőcsövünkön lassan és kellemetlenül leereszkedve elérje és megfertőzze lelkünket.

Természetesen akadnak kiemelkedőbb pillanatok, mint például az Entity, mely a lehető legbizarrabb intróval képviseltetik egy hosszan kitartott bal oldalról szóló monoton kisszekunddal, mely pengeként hasít egy mélyet hallójáratainkba, hogy aztán megszólaljon minden egyéb mocskos gyönyörűség, és tovább vonszoljon lejjebb és lejjebb kaotikus tudatalattinkba.

 Számomra mégis a lemez csúcspontja a Menacing - ∞ - Foul hármasa, melyben a lehető leginkább meg tudták teremteni azt az atmoszférát, mely ennek az egész lemeznek a célja is volt: a szorongás érzésének őszinte és minőségi tálalása a hallgatóság számára.

A lemez egyetlen hátránya, hogy mindössze 36 perces hosszával elég rövidnek éreztem, sajnos annyira függővé tettek ezzel a dalcsokorral, hogy egész nap csak ezt hallgatnám most. Az előző két igencsak jól sikerült korong és a temérdek egyéb más kiadványok után szerintem a Primitive Man 2020-ban egy újabb szintre lépett az extrém muzsikák világában, és már most nem tudok várni a következő megnyílvánulásukra!

Értékelésem: 10/10

Írta: Lipovetz Péter

Full Album