A csütörtöki napot szintén a Pelagic Records egyik előadója, az Årabrot teszi izgalmassá stoner/grunge/goth rock elegyével, mellette Celeste a súlyos kortárs post-metalt, a norvég multi-instrumentalista Sylvaine pedig black metalból táplálkozó atmoszférikus világát mutatja be. A Zaj programjában már évek óta hagyomány, hogy teret kapnak a keményebb, darálósabb magyar underground bandák is; idén ez inkább a hardcore műfajába tolódik el olyan előadókkal, mint az Anchorless Bodies vagy a BIPØLARIS, de mellette kicsit nu-metalosabb, indusztriálisabb hangulatok is bejönnek az Acid Empire és a S.N.O.T. által. A programot tovább erősíti a kultikus, szomorú zene egyik megtestesítőjeként számon tartott Leafblade, és a 30 éves múltra visszatekintő dark metal Reason is.

Pénteken az Edges, a Ploho és a Boy With Apple egységes post-punk hangulatot teremt a Delta színpadon, miközben az Osztálykiránduláson a sötét elektropop dominál a Lengyelországban már óriásprodukciónak számító kortárs art pop Baasch, illetve a ’90-es évek goth-rock stílusában alkotó holland-magyar Light By The Sea előadásában. A nagyszínpadon két szomszédos ország, két egyformán legendás életutat bejárt zenekara, a Laibach és a és a Vágtázó Halottkémek találkozik, illetve idén is fellép a Zajon az Óperentzia. A súly és a darálás persze nem marad el, az este első felében a Darkmess, a Tiansen, a Cvlt of Grace és a Harmed üvölt majd az arcunkba, míg a másik felében a kissé letisztultabb dark zenék kapnak szerepet, mint az elektropop Beat Dis. A Kacsatónia és a Kilátó színpadokon mindeközben felváltva mennek majd a koncertek, fellép például a black metal Stoneblood, amit Czakó Dani a tragikusan elhunyt frontember hátrahagyott dalszövegei mentén épített fel, élőben pedig a Junkies legénységével visz színpadra.

A magyar avantgárd metal ikonikus zenekara, a Thy Catafalque koronázza meg a szombati napot, mellette az attitűdben hasonló Autumn Nostalgie és Kalandra fokozza a hangulatot. Árnyalja a programot Zanias és a Hocico koncertje is, illetve merészen különbözik a programtól a piros maszk mögé bújó Hundred Sins. Az Osztálykiránduláson olyan indie zenékre táncolhatunk, mint a Mayberian Sanskülotts, vagy a retro futurista elektro mïus. A fesztivál egyik színfoltja lesz Eliën produkciója, aki a 4 nap alatt több helyszínen ad 6-8 fő számára zártkörű koncertet a saját furgonjában – mindezt megkoronázva szombaton egy, a Kacsatóniára kiterjesztett koncerttel. A Kilátónál nálunk áll össze újra az orosz pszichedelikus rock Lucidvox, illetve a tavaly közönségkedvenccé avanzsált Sturle Dagsland zárja az estét... ez már majdnem a teljes lineup, hamarosan érkezünk az utolsó bejelentéssel!

Forrás: Fekete Zaj Fesztivál. Sajtóközlemény
Nagyon Kösszönjük!

Több mint tíz év kihagyás után ismét lehetősége volt egy kiadós fejrázásra a magyar közönségnek, ugyanis a Lamb of God újra meghódította hazánkat, egy nem is akármilyen kísérettel karöltve. Jelen beszámoló írójának ez volt az első élménye Randy Blythe-ék csapatának koncertjéről, és emiatt hatalmas elvárásokkal viszonyultam a produkciójukhoz. Mindemellett megemlítendő, hogy a kísérő zenekarok sem hagytak kívánnivalót maguk után.Azt hiszem leírhatom, hogy a Barba Negra az évek alatt kiváló felhozatallal szolgált a metal kedvelőinek, és különösen ezen a nyáron jobbnál jobb bulikat rendeztek meg nekünk, viszont ezen az estén zömmel a személyes kedvenceim kaptak helyet egy csomagban. A Slipknot szó szerinti gyermek bandája, a Vended nyitotta a sort, amire sajnos nem nagyon volt lehetőség bejutni a sátorba a tömeg miatt. Számomra meglepően nagy érdeklődés fogadta őket, úgyhogy a pult meglátogatása után a szabadtéri nagyszínpad felé vezetett az irány, ahol a Kreator műsorát vártuk.

Volt szerencsém egy éve pont ugyanekkor és ugyanitt megtapasztalni Mille Petrozza-ék thrash darálását, és már akkor nagyon meggyőző volt ez a nagy múltú germán gépezet. A tavalyi koncerthez képest viszont helyet kaptak most a frissen megjelent Hate Über Alles lemez dalai is, amiről a címadó szám különösen kiemelkedett nekem. Plusz show-elemek is színesítették a zúzdát, volt itt díszlet, statiszták, konfetti, füstgép, minden ami kell. Korrektül megszólaltak a hangszerek is, és a lemezeik hatalmas sorából minden korszakba betekintést nyerhettünk. Az újabb időszakukból az egyik kedvenc számom, a Phantom Antichrist is nagy örömömre megszólalt, és micsoda metal-himnusz státuszt tölt be a mai napig!

Ezután egy sötétebb szegletébe merülhettünk el a fémzene világában, hála az amerikai Blood Incantation UFO-death metaljának. A számukra áttörést jelentő Hidden History of the Human Race lemezükkel ismertem meg csapatukat, ami instant rajongással töltött el. 2019-ben jelent meg, de olyan, mintha csak az aranykort jelentő 90-es évek szülöttje lenne, egy igazi gyöngyszem. Az ambient sem áll messze tőlük (Timewave Zero legutóbbi anyaguk), és ez az intrón is hallatszódott. A buli első hangjától kezdve viszont egyből kirajzolódott az, hogy mit is fogunk kapni az arcunkba. Egy feketelyukból kirobbanó kvazárhoz volt hasonlítható a banda teljesítménye, dobhártya szaggató hangerővel a korrekt megszólalással együtt. A kb. 30 perces szett számomra rövidnek tűnt, kíváncsian várom az önálló koncertjüket itthon, érdemes lesz rájuk odafigyelni a jövőben!

Már a kapunyitásnál érezni lehetett egy kisebb zsongást a groove metal eszmeiségében, amikor a bejárat előtt megjelentek a robogó Harley Davidson motorok, érezni lehetett, hogy mi is a lényeg ezen a napon. Kijelenthető, hogy a közönség nagy része a Lamb of God koncertjére volt a leginkább kíváncsi, ez meg is látszódott a pultoknál kialakult tekergő sorokban. Szerencsére sikerült a dühöngő mögött pár méterre található helyet találnunk. A setlist számonkénti elemzésébe felesleges lenne belemerülni, de pár kiemelkedő dalra ki fogok térni alább. Az összkép meglepő bizonyosságot adott arról, hogy ez a lassan 30 éves zenekar még mindig megérdemelten foglal helyet a nagyobb nevek között. A metalcore műfajra is nagy hatást gyakorolt 2000-es évek eleji számok még most is frissnek és modernnek hatottak, az újabb lemezeikről elhangzott dalok pedig tökéletesen összefoglalták mindazt, amiről ez a banda szól. 

A kiemelkedő számok sorát a Memento Mori intette be nyitásként, ami az egyik személyes kedvencem is egyben. Megmutatták, hogy ennyi idő után is képesek egy kiváló koncert számot összerakni, és a kritikus hangok ellen szólva innentől kezdve nem is foglalkoztam vele, hogy most Chris Adler helyett Art Cruz dobol, kiváló munkát végzett egész este. 

Az elmaradhatatlan klasszikusok sem tűntek el a műsorról (Ruin, Walk With Me in Hell, Now You’ve Got Something to Die For, stb.), aminek gitárosként különösen örültem. A Mark Morton – Willie Adler riffmester páros tinikorom meghatározó témáit szolgáltatta élőben kifogástalan minőségben, melyet John Campbell basszus részei beton biztosan megalapoztak.  A mikrofon mögött pedig Randy Blythe még mindig az egyik legegyedibb frontember a színtéren, kisugárzása és energiája mindenkit magával ragadott. 

Pár csemege is helyett kapott, a Contractor-nak például különösen örültem, nagyon beleillett egy gyorsabb darálás a műsor felénél. Emellett megszólalt egy friss szám is, az Omens, így élőben hatalmasat robbant. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy az új lemezük igencsak várós lesz!

A koncert zárásaként szolgáló Laid to Rest – Redneck páros pedig feltette a pontot az i-re. Itt olyan energiák mozdultak meg már a közönségben, amit kevés alkalommal lehet látni. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy hömpölygött az embertömeg, és ezt én élvezettel figyeltem. Összességében egy kiváló bulit kapott az, aki megnézte őket egy másnapi nyakfájás kíséretében.

Kicsit fáradtan, de ugyanúgy lelkesen tántorogtunk be a Cattle Decapitation mészárszékéhez. Látszódott, hogy ez a progos-vegetáriánus-grindcore már kevesebb embert érdekel, de azért háromnegyedig megtelt a sátor. A műsor zömét a legutóbbi Death Atlas lemez tette ki, amit nem bántam, mert kiváló megjelenés volt. A szinte már komikusnak mondható Travis Ryan vokáljai nem kímélte a fülünket, az acsarkodások mellett a borotvaéles visítások késként vágták mindenki lelkét. A hangszeres gárda teljesítménye profizmusról adott tanúbizonyságot, le a kalappal mindegyik előtt, viszont kiemelkedett a dobos David McGraw, aki géppuskaként szolgáltatta a gyors tizenhatodokat kézben és lábban is, tényleg emberfeletti teljesítményt nyújtott. Egy negatívuma volt az egésznek, hogy indokolatlanul hangosnak érződött már a keverés, lehet szabadtéren jobban ütött volna ez a koncert.

Összefoglalva tehát ez a minifesztnek mondható esemény rengeteg színes zenei élményt nyújthatott mindazoknak, akik ellátogattak a Barba Negrába. Jobbnál jobb zenekarok biztosították hallójárataink igénybevételét, és ezt az estét szerintem évek múlva is említeni fogjuk, legfőképp a Lamb of God miatt, de egyik buli sem okozott csalódást.

Írta: Lipovetz Péter

"Sziasztok LOWLANDEREK!

Eljött ismét egy nagy pillanat!

Nagy örömünkre szolgál, hogy bejelenthetjük a következő 3 nemzetközi és 7 hazai fellépőt nektek, köztük igazi
legendákkal!
Jöhet a következő death, thrash, pagan, black metal, gore grind, death core adag?

Természetesen nincs vége a bejelentéseknek, még 11 bandát jelentünk be!

Early Bird jegyek lassan mind elfogynak szerezzétek be még április 20-ig!

Jegyeket a tixa rendszerén keresztül tudtok vásárolni.

https://tixa.hu/lowlandfest2022

Early Bird bérlet (első 200db vagy április 20-ig)

16900ft

Elővételes bérlet (201. darabtól vagy április 21-től)

18900ft

Helyszínen

20900ft

Napijegyet kizárólag a helyszínen tudtok vásárolni ami egységesen

9900ft

Helyszín:

https://g.co/kgs/LNnyGs

Esemény:

https://fb.me/e/2cOjFcU3S

Kövessetek minket a további infókért, melyekkel hamarosan érkezünk!

LOWLAND FEST

FOR BETTER METAL HEALTH"

Így az eddig bejelentett zenekarok listája a következő:

Sadistic Intent (USA), Gutalax (CZ), Schirenc Plays Pungent Stench (A), Asenblut (GER), Akela, Sear Bliss, Infest (SRB), Age of Agony, Archaic, Paediatrician, Sijjin (GER), Jenner (SRB), Needless, Serrabulho (P), Atrox Trauma, Beneath the Void, Türböwitch, Monastery, Brutal Sphincter (B), Mephitic Grave, The Wedding at the Slaughterhouse, Jack, Divided, Rivers Ablaze, Angerseed, Agregator, Nefalem, Apoptosis, Nest of Plagues, Athame, Nymalion, Komodo, Faithless God

Az áprilisi Hammerworld mellékleteként jelenik meg a budapesti power/melodic death metal zenekar első nagylemeze, amely a Children of Bodom, Arch Enemy, Epica és a korai Nightwish kedvelőinek egyaránt ajánlott. Az északi metal vonal dallamos és sokszínű, mégis sötét és feszes elemeivel átitatott dalokat a tiszta és hörgős női ének kombinációja teszi még izgalmasabbá.

A zenekar aktivitása 2018-ra nyúlik vissza, amikor a bemutatkozó EP-jük megjelent ‘A Leap Of Faith’ címmel, majd az ezt követő kislemez, a ‘The Leaf Legacy’ 2019-ben látott napvilágot. Az első nagylemezük 2022 áprilisában fog megjelenni ‘Origins In Darkness’ címmel a H-Music Hungary gondozásában.

Sima Nóra énekes szavaival:

A Retreat Into Dreamland című dalunk egy nagyon súlyos, depresszív lelkiállapotról íródott, amiben metaforaként használjuk a nappal és az éjszaka dualitását ami ebben a történetben fordított szerepet játszik ahhoz képest, mint ahogy megszoktuk. A fájdalom, a félelem együtt él a mesélő karakterrel, mintha maga a rémálom nappal kísértene és az éjszaka, az alvás tudna csak menedéket nyújtani számára, hiszen az álmok világa az egyetlen hely ahol nem kell konfrontálódnia a démonaival. Központi szerepet kapott a dalban a félelem, gyakorlatilag élő entitássá nőtte ki magát. Különös és nyomasztó narratívát ad a dalnak, hogy a szöveg gyakorlatilag párbeszéd a személy és a félelem között.

Azért választottuk ezt a dalt az album felvezetőjének mert úgy gondoljuk, hogy minden olyan zenei elemet és megoldást tartalmaz egy tömör, kompakt formában ami jellemzi az Esperfall zenéjét. Jelen van benne a tiszta és hörgős női ének, férfi hörgés, gyors tekerős és lassabb döngölős témák, szinti szóló, gitárszóló és gitár-szinti ikerszóló. Ez a dal egy igazi adrenalinbomba az elejétől a végéig amit imádunk játszani, így biztosan állandó eleme lesz a koncert műsornak.

A videoklip a SYNDROME stábjának köszönhető, a hanganyag pedig a Denevér Hangstúdióban készült.

Tagok:
Sima Nóra: ének
Wachal Péter: basszusgitár,  ének
Zathureczky Zsombor: billentyűk
Gábeli László: szólógitár
Kerek Szabolcs: ritmusgitár
Pécz Attila: dobok

Facebook
Instagram

Forrás: Esperfall

Újabb klipes dallal jelentkezett a budapesti deathcore/metalcore Nest of Plagues.

A csapat a LOWLAND és a Fekete Zaj Fesztiválon forgatott videóval a magyar underground színtér előtt tiszteleg. A Struggle a korábban kiadott kislemezekhez hasonlóan (Memento For Her Deeds, Choke, Megalomania, Inferno) a zenekar hamarosan megjelenő második nagylemezén kap majd helyet.

A videó itt tekinthető meg: Új klipes dal

Az együttest megtalálhatjátok az alábbi oldalakon:

Facebook

Instragram

Youtube

Spotify

2021 augusztusának elején a hazai underground fémzene rajongói örömmel fogadták a hírt, hogy idén is megrendezésre kerül a Lowland Fest. Az előző évi alkalom után már hagyománnyá vált második felvonás már egy másik, egyben nagyobb helyszínen került megrendezésre, de ugyancsak Hódmezővásárhely területén. A tavalyi után már egy sokkal komolyabb hangvételű és szervezésű zúzda-ünnep hatását keltette ez a fesztivál.

Helyszín

A rendezvény hűen a nevéhez ténylegesen a pusztaság közepén foglal helyet, ahová a Volán se jár! Már a megérkezésünk után rögtön megérintett minket a környezet atmoszférája, ezen a helyen tényleg el lehet felejteni modern korunk civilizációját. A sátorhelyeknél külön pozitívum volt, hogy a vászonházak között több közlekedő folyosó is ki volt alakítva a fák között, nagyon praktikusan működött is ez a rendszer.

A hely felderítésekor a klasszikus alap fesztiválos helyszínek voltak kialakítva (tusoló, mobil-WC, büfé, bárpult, színpad, stb.), azt viszont mindenképp meg kell említeni, hogy ezeket nagyrészt a szervezők szó szerint a két kezükkel hozták össze. Először találkoztunk azzal a jelenséggel is, hogy a WC-ben folyamatosan pótolva volt a papír: kis dolog, viszont hatalmas pozitív gesztus!

Ezek mellett még lehetőség volt tradicionális harci szerszámok és eszközök kipróbálására, mely szerintem nagy sikernek örvendett ebben a közegben. A hőségre tekintettel párakapuk is ki voltak alakítva, amik a koncertek között hatalmas felüdülést nyújtottak.

Összességében a lehető legjobb helyszín lett kiválasztva, a terület adta lehetőségek kihasználása a következő években szerintem még nagyobb fejlődést tud nyújtani a Lowland-nek.

Maga a produkció

A környezet és a helyszín miatti pozitív benyomások után nagy érdeklődéssel vártuk a fesztivál legfontosabb részét: a koncerteket. Szerda kivételével minden nap 14 órától másnap hajnal 2-ig, 12 órán át szólt a kíméletlen muzsika. A szervezők külön figyeltek az underground vonal erősítésére, most már viszont külföldi zenekarok is megkapták a lehetőséget. Szerintem a műsorfüzet magáért beszél:

A hangzásra nem lehetett panasz, mindegyik koncert amin voltunk kellően megdörrent, a hangzás is jól volt kialakítva. A tavalyi évhez képest egy jóval nagyobb színpadon játszhattak a bandák, ami lényeges fejlődési tendenciát mutat. A legnagyobb kuriózumot azonban a színpad előtt biztosított külön emelvény jelentette, ahol bárki bárhogyan élvezhette a koncerteket, hasonlóan az amcsi hardcore bulikhoz. Erre a legjobb példa talán a bécsi Tulsadoom koncertje volt, ahol nem túlzás azt mondani, hogy több ember volt a színpadon, mint a közönségben! :D

Hasonlóan nagy bulizást biztosított például a szerb Infest, a hazai Atrox Trauma, a szintén hazai Vile Disgust, a román Clitgore, és még természetesen az ugyancsak hazai The Wedding at the Slaughterhouse, ahol az anyatermészet a viharok után egy szivárvánnyal engesztelt ki minket a grindcore-osított Mézga-család főcímdal felcsendülése alatt.

A bulihangulat mellett helyet kaptak komolyabb hangvételű produkciók is, a Kill With Hate újjászületésének tekinthető Beneath the Void nemzetközi kvalitású death metallal ajándékozott meg minket. A nagy múlttal rendelkező magyar fekete fém egyik vezető csapata, a Sear Bliss kiváló atmoszférát biztosított a sötét alföldi helyszínen, ahol az idén 25 (!) éves debütáló Phantoms lemezről hallhattunk nagyrészt jó pár remekművet. Rengeteg más emlékezetes koncertélménnyel gazdagodtunk, mindegyik zenekar a maximumot nyújtotta a szervezőkkel karöltve.

Konklúzió

Kijelenthető, hogy a Lowland Fest a hazai underground élet egyik legfontosabb eseményévé kezd válni. Ezen sorok írása közben is érezzük azt, hogy Magyarországon hiányzott eddig valami, és ez a rendezvény ezt a lyukat kezdi betölteni nagyon sokak szívében szerintem. 2020 után idén egy hatalmasat lépett előre a fesztivál mind rendezésben, zenei produkcióban, környezetben és koncepcióban is. A metal zene szeretete a hét minden egyes percében kézzel fogható volt, nehéz is megfogalmazni szavakkal ezt. Ha folytatódik ez a tendencia, pár éven belül egy nagyon kiforrott és erős extrém muzsika-ünnep válhat az egészből, ahova minden évben úgy térhetünk vissza, mintha csak otthon lennénk. Izgatottan várjuk a következőt, mi biztosan ott leszünk! Gyertek el ti is!

Underground for Life!
Írta: Lipovetz Péter