Újabb klipes dallal jelentkezett a budapesti deathcore/metalcore Nest of Plagues.
A csapat a LOWLAND és a Fekete Zaj Fesztiválon forgatott videóval a magyar underground színtér előtt tiszteleg. A Struggle a korábban kiadott kislemezekhez hasonlóan (Memento For Her Deeds, Choke, Megalomania, Inferno) a zenekar hamarosan megjelenő második nagylemezén kap majd helyet.
A videó itt tekinthető meg: Új klipes dal
Az együttest megtalálhatjátok az alábbi oldalakon:
2021 augusztusának elején a hazai underground fémzene rajongói örömmel fogadták a hírt, hogy idén is megrendezésre kerül a Lowland Fest. Az előző évi alkalom után már hagyománnyá vált második felvonás már egy másik, egyben nagyobb helyszínen került megrendezésre, de ugyancsak Hódmezővásárhely területén. A tavalyi után már egy sokkal komolyabb hangvételű és szervezésű zúzda-ünnep hatását keltette ez a fesztivál.
Helyszín
A rendezvény hűen a nevéhez ténylegesen a pusztaság közepén foglal helyet, ahová a Volán se jár! Már a megérkezésünk után rögtön megérintett minket a környezet atmoszférája, ezen a helyen tényleg el lehet felejteni modern korunk civilizációját. A sátorhelyeknél külön pozitívum volt, hogy a vászonházak között több közlekedő folyosó is ki volt alakítva a fák között, nagyon praktikusan működött is ez a rendszer.
A hely felderítésekor a klasszikus alap fesztiválos helyszínek voltak kialakítva (tusoló, mobil-WC, büfé, bárpult, színpad, stb.), azt viszont mindenképp meg kell említeni, hogy ezeket nagyrészt a szervezők szó szerint a két kezükkel hozták össze. Először találkoztunk azzal a jelenséggel is, hogy a WC-ben folyamatosan pótolva volt a papír: kis dolog, viszont hatalmas pozitív gesztus!
Ezek mellett még lehetőség volt tradicionális harci szerszámok és eszközök kipróbálására, mely szerintem nagy sikernek örvendett ebben a közegben. A hőségre tekintettel párakapuk is ki voltak alakítva, amik a koncertek között hatalmas felüdülést nyújtottak.
Összességében a lehető legjobb helyszín lett kiválasztva, a terület adta lehetőségek kihasználása a következő években szerintem még nagyobb fejlődést tud nyújtani a Lowland-nek.
Maga a produkció
A környezet és a helyszín miatti pozitív benyomások után nagy érdeklődéssel vártuk a fesztivál legfontosabb részét: a koncerteket. Szerda kivételével minden nap 14 órától másnap hajnal 2-ig, 12 órán át szólt a kíméletlen muzsika. A szervezők külön figyeltek az underground vonal erősítésére, most már viszont külföldi zenekarok is megkapták a lehetőséget. Szerintem a műsorfüzet magáért beszél:
A hangzásra nem lehetett panasz, mindegyik koncert amin voltunk kellően megdörrent, a hangzás is jól volt kialakítva. A tavalyi évhez képest egy jóval nagyobb színpadon játszhattak a bandák, ami lényeges fejlődési tendenciát mutat. A legnagyobb kuriózumot azonban a színpad előtt biztosított külön emelvény jelentette, ahol bárki bárhogyan élvezhette a koncerteket, hasonlóan az amcsi hardcore bulikhoz. Erre a legjobb példa talán a bécsi Tulsadoom koncertje volt, ahol nem túlzás azt mondani, hogy több ember volt a színpadon, mint a közönségben! :D
Hasonlóan nagy bulizást biztosított például a szerb Infest, a hazai Atrox Trauma, a szintén hazai Vile Disgust, a román Clitgore, és még természetesen az ugyancsak hazai The Wedding at the Slaughterhouse, ahol az anyatermészet a viharok után egy szivárvánnyal engesztelt ki minket a grindcore-osított Mézga-család főcímdal felcsendülése alatt.
A bulihangulat mellett helyet kaptak komolyabb hangvételű produkciók is, a Kill With Hate újjászületésének tekinthető Beneath the Void nemzetközi kvalitású death metallal ajándékozott meg minket. A nagy múlttal rendelkező magyar fekete fém egyik vezető csapata, a Sear Bliss kiváló atmoszférát biztosított a sötét alföldi helyszínen, ahol az idén 25 (!) éves debütáló Phantoms lemezről hallhattunk nagyrészt jó pár remekművet. Rengeteg más emlékezetes koncertélménnyel gazdagodtunk, mindegyik zenekar a maximumot nyújtotta a szervezőkkel karöltve.
Konklúzió
Kijelenthető, hogy a Lowland Fest a hazai underground élet egyik legfontosabb eseményévé kezd válni. Ezen sorok írása közben is érezzük azt, hogy Magyarországon hiányzott eddig valami, és ez a rendezvény ezt a lyukat kezdi betölteni nagyon sokak szívében szerintem. 2020 után idén egy hatalmasat lépett előre a fesztivál mind rendezésben, zenei produkcióban, környezetben és koncepcióban is. A metal zene szeretete a hét minden egyes percében kézzel fogható volt, nehéz is megfogalmazni szavakkal ezt. Ha folytatódik ez a tendencia, pár éven belül egy nagyon kiforrott és erős extrém muzsika-ünnep válhat az egészből, ahova minden évben úgy térhetünk vissza, mintha csak otthon lennénk. Izgatottan várjuk a következőt, mi biztosan ott leszünk! Gyertek el ti is!
Underground for Life!
Írta: Lipovetz Péter
Agusztus 4 és 8 között lesz megtartva egy csodálatos magánrendezvény Lowland fest néven.
A LOWLAND FEST egy családias légkörben megrendezett baráti magánfesztivál, melyen csak úgy lehet részt venni, ha előre feliratkozunk a vendéglistára, melyre csak ismeretség útján lehet rákerülni. A szervezés magas színvonalú, a szervezők pedig fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a lehető legjobb élményt kapjuk. Reméljük, ha túl leszünk teljesen a jelenlegi pandémiás helyzeten, "felnő" a fesztivál, és egy nap majd együtt emlegethetjük a Fezennel és a Rockmaratonnal. Ha ez így lesz, ez lehet Magyarország egyik legnagyobb kizárólagosan metal fesztiválja.
Mint tavaly, idén is kint leszünk, ezúttal az MTVH majdnem teljes gárdája jelen lesz, ki fogjuk élvezni a fesztiválélményt.
Ti részt vesztek ezen a fesztiválon? Mit gondoltok róla? Írjátok meg kommentbe!
A napokban jelent meg a budapesti deathcore/metalcore együttes, a Nest of Plagues legújabb dala, mely az Inferno címet viseli. Egy szöveges klipet is kapunk a szám mellé.
A dal az ősszel megjelenő második nagylemezen kap majd helyet. A lemez egy konceptalbum, ami mentális betegségekről, szorongásról és függőségekről szól. Az Infernóban a megbánást és az azzal való együttélést dolgozzák fel.
Legközelebbi koncertek:
július 23. – Komló, Zrínyi Klub
július 24. – Pécs, Sárkány Barlang
augusztus 5. – Hódmezővásárhely, Lowland Fesztivál
augusztus 13-14. – Székesfehérvár, Hell Vill
augusztus 19. – Mátrafüred, Fekete Zaj
Social linkek:
Facebook: https://www.facebook.com/nestofplagues/
Instagram: https://www.instagram.com/nestofplagues/
YouTube: https://www.youtube.com/channel/UCXEJvHOKiKLbCOzpONL8kWg
Ezúttal talán nem kritikaként, hanem figyelemfelhívásként kellene erre az írásra tekinteni. Írásom alanya a Bound In Fear márciusi EP-je, az Eternal. Ezt a szót gyakran halljuk és látjuk a fémzene világában, itt azonban jóval nagyobb súlya van, mint azt elsőre gondolnánk. Az anyag zeneileg és hangzásilag nagyon rendben van.
Megkapunk mindent, mint egy downtempo/deathcore zenekartól elvárhatunk, és még többet is, köszönhetően a kísérteties clean-gitár betéteknek, amelyekből erős Vildhjarta-inspirációkat véltem felfedezni. Ez egy fontos eleme a korongnak, ugyanis így nem teljesen műfaj-tipikus hanganyagot kapunk, hanem valami kicsit túlvilágit, köddel és esővel beborítottat. No de akkor ez most miért nem kritika? Az Eternal olyan témákat feszeget, amiről nem hogy a metálvilág, de az egész világ nem beszél eleget; a családon belüli bántalmazás és erőszak.
Vérfagyasztó és könnyfacsaró kisfilmet kapott az EP utolsó előtti tétele ezzel kapcsolatban, az Everblack. Különösen nagyot hatott, amikor olvastam, hogy az elszenvedő maga a zenekar énekese, Ben Mason. Senkivel sem szabadna, hogy ilyesmi megtörténjen. Rengeteg áldozat hallgat az őket ért sérelmekről, ami természetesen érthető, hiszen óriási elszántság és bátorság kellhet ilyesminek a felvállalására. Óriási respekt az énekesnek, hogy ezt megtette. Nem csak az nagy szó, hogy a nyilvánosság elé tárta, hanem az is, hogy ezzel inspirálhat másokat is ugyanerre. Hiszen ha beszélünk sérelmeinkről, már egy lépéssel a gyógyulás felé vettük az irányt. Visszatérve az Eternal szóra; az emlék örök. A fájdalom örök. Az ilyesfajta sebek sírig maradnak az emberrel, legfeljebb megtanulunk velük együtt élni, megfelelő módon kezelni. Ezen utóbbihoz tartozik jelen esetben Ben Mason és a Bound In Fear zenekar, akik egyszerre zenén keresztül hívják fel a figyelmet és dolgoz fel személyes traumát. Éppen ezért nem szeretném pontozni ezt az anyagot, mert itt a mondanivaló értékesebb, mint a zenei tartalom. Az ilyes fajta dolgokat pedig nem lehet számokkal értékelni, hanem elgondolkodunk rajta. Bár jómagam ilyesmit nem éltem át, más fájdalmas dolgokat viszont igen. Ez az EP és különösen az Everblack a videóval együtt, tartalmától függetlenül borzasztóan inspirált abban, hogy ne féljünk magunkban tartani fájdalmainkat, hanem beszéljünk róluk, vállaljuk fel, találjuk meg a módját annak, mit is kezdhetünk velünk. Ragyogó példája a zenén keresztüli önkifejezésnek ez a dalcsokor, és ezt a srácok gyönyörűen kivitelezték. Szép volt, Ben! Szép volt, Bound In Fear!
Írta: Makovecz Dániel
Egy nem szokványos módon közelítem meg ezt a kritikát, ugyanis nem egy, hanem három friss megjelenésről lesz szó, három zenekartól. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert úgy gondolom, hogy ezek a zenekarok vihetik érdemi, eredeti módon előre a modern metált. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindegyik hanganyag tökéletes, sőt. Csupán egy kalap alá veszem őket, mert attól függetlenül is egy irányba mutatnak, hogy egymástól eltérőek, nem műfajban, hanem hangulatban. Akkor tehát három, viszont a megszokottnál kevésbé alapos beszámoló következik. 
Elsőként a svéd Humanity’s Last Breath újabbik effortjáról lesz szó. A Buster Odeholm vezette experimentális formáció már egy jó ideje beleszívta magát a mindennapjaimba. Nem véletlenül, hiszen a különleges gitárhasználat és effektezése rendkívül eredeti, a zene összetett, monumentális és borzasztóan szigorú. Viszont mindig úgy éreztem, hogy ez abszolút csak egy szűk rétegnek szól, hiszen ez a fajta zene nagyon tömény és nehezen emészthető. Az új megjelenés, Välde kicsit kilép a rétegzene fogalmából és kitárja kapuit több ember számára. A korong közérthetőbb az eddigieknél; a számstruktúrák nem mindig az agyafúrtságra mennek, hanem történetet mesélnek, gyakran már-már „slágeres” módon tiszta énekekkel, lírikus zenei betétekkel. A ritmikai komplexitás, sötétség és ólomsúlyság ettől függetlenül közel sem tűnt el, csak megtalálta a közérthetőséggel az összhangot. Ha ez a tendencia folytatódik a jövőben, könnyedén kimászhatnak az underground berkeiből szélesebb nyilvánosság elé. Hibátlan album. 10/10
Második felvonásként az új Brand of Sacrifice albumról írok. Az utóbbi időkben egyre inkább felfigyeltek a kanadai csapatra. Az anime koncepciójú formáció új színt és vadságot vitt a színtérbe a 2019-es albumukkal, így epekedve vártam mi lesz következőnek. Az első három single zseni volt. Itt is a közérthetőség a kulcsszó, hiszen elődjéhez képest ezek a nóták dallamosak és pattogósak, abszolút koncertekre írt bulizós tételek. Mindemellett kompaktul megírtak és nem felejtenek el brutálisak sem maradni. Egészében az album sajnos csalódás. Az első három single messze viszi a pálmát, a többi sajnos sótlan. Az irány jó és ígéretes, reméljük, hogy a tendencia marad, mert akkor még nagyon sokra vihetik. 10/5
Végül, de nem utolsó sorban a Dusk of Anguish címre keresztelt EP-ről lesz szó, melyet a holland-szlovák Distant hozott el nekünk. A zenekar különlegessége, hogy egy saját világot és történetet kreáltak zenéjük köré, így ez az EP folytatása annak. Elődjét, a Dawn of Corruption-t rengeteget hallgattam, így hát nem győztem várni a folytatást. A két single olyan mértékben beteg és súlyos, hogy majd magam alá csináltam. A közérthetőséget itt abszolút elfelejthetjük. Ez rétegzene. Viszont akiknek szól, azoknak ez egy kivételesen minőségi hallgatnivaló. Szimpatikus, hogy átálltak az EP formátumra. Full length albumnak túl sok ez a fajta zene, így az ember nem fárad el a végére, hanem figyelemmel végig tudja kísérni. Az egészre ténylegesen a beteg szó illik. A vérfagyasztó hörgések, a kés-szerűen szúró effektek és a zaklatott ritmikák és tempóváltások garantált borzongást biztosítanak a nagyérdemű számára. Nagyon várom a folytatást! 10/8
Írta: Makovecz Dániel
2021. július 15-17-ig kerül megrendezésre az I. Hegyalja Rocktábor nevű rendezvény, a Tokaj-Rakamazi Tiszavirág kempingben. A szervezők fő célja a Tokajban többször megrendezett különféle rocktáborok felélesztése, a családias légkör megteremtése, valóban rockzenére építve. Előtérbe kívánják hozni a korai Hegyalja Fesztiválok régi szokását, mely szerint eddig ismeretlen vagy feltörekvő bandákat szeretnének promotálni olyan formában, hogy ők alkotják a műsor gerincét. A punktól a metálig mindenféle zenekar előfordul a műsorban, így mindenki megtalálja majd a kedvére valót. Az underground bandák mellett ismertebb zenekarok is képviseltetik magukat, a plakáton az összes fellépő megtalálható, közülük kiemelve a Moby Dick, a Fatal Error és a Macskanadrág zenekarokat. Napközben számtalan program várja a táborozókat, lesznek vízi programok, beszélgetések különböző meghívott vendégekkel, zenészekkel, közönségtalálkozók, kézműves foglalkozások. A korábbi években megszervezett egy estés koncertekből levont tapasztalatok alapján ha a járványhelyzet úgy engedi, egy igen ütős hétvégére számíthatnak az ide látogatók! Találkozunk Tokajban, vár titeket a Hegyalja RT.
Tiszavirág kemping és vendégház
Hegyalja Rock Tábor facebook oldala
Az utóbbi napokban egyre gyakrabban jött velem szembe a facebookon a #szeresdazenet hashtag/kampány, így úgy gondoltam, hogy utánajárok annak, hogy pontosan mi is ez. Két koncertet is láttam meghirdetve ennek keretein belül, és ez csak mégjobban felkeltette az érdeklődésemet, így kifaggattam Schrotit erről a kampányról, hiszen ő osztotta meg a legtöbb tartalmat ezzel a hashtaggel.
Honnan és kitől jött a #szeresdazenet kampány ötlete?
Az én agyamból pattant ki a gondolat, amikor megláttam a FB üzenetét felém, miszerint mostantól lehet fizetős online eseményeket is szervezni rajta. Ezt remekül lehetne használni arra, hogy zenekarok plusz bevételhez jussanak.
Mit takar pontosan ez a kampány?
Az emberek nem feltétlenül szembesülnek azzal, hogy a zenészeknek milyen az élete. Hogy mennyi energiát teszünk bele egy olyan koncertbe is akár, amin 4 ember néz minket, azért mert a szervező nem tett semmi marketinget az eseménybe, vagy mert a rossz idő miatt így alakult... Ilyenkor a legtöbbször az előadókon csattan az ostor.
Sokan azt feltételezik, hogy a zenészek rengeteget keresnek, különben miért csinálnák? :D Segítek: Mert ők azok az emberek, akik az álmaiknak élnek. Szeretnék azt csinálni, amit szeretnek csinálni, és már elindultak az ezt megvalósító úton. Mégis rengeteg kisiklott zenei pályát, és összetört zenésztársat, kollegát láttam kétségbeesetten haknizni járni, hogy legyen miből hazavinni a családnak. Ezáltal ördögi körbe kerültek, és teljesen beszürkültek, belefásultak ebbe.
Itt persze hozzá kell tenni azt, hogy lehet valamit jól, és lehet valamit rosszul csinálni. A zenészek közül is sokan rosszul csinálják, mert nincs erre vonatkozó oktatás, iskola, ami rávilágítana a buktatókra, és megmutatná a hasznos tippeket, trükköket.
Illetve lehet, hogy van, de:
A zenészek közül sokan önfejűek, sokan egyedül akarják megmutatni a világnak, hogy hogy is kell ezt csinálni, ezáltal a maguk kárán tanulják meg a szakma mibenlétét. De fontos, hogy így is el lehet érni elképesztő szinteket, zenei magasságokat, amit maximum csak a fiók, vagy egy kevés ember lát/hall.
A kampány lényege azon zenészek életének, tevékenységeinek bemutatása, akik gondolkodásmódjukkal, előadásmódjukkal, zenéjükkel/szövegeikkel értékes üzenetet közvetítenek. Ezáltal felhívni a figyelmet a magyar zeneipar elkeserítő helyzetére. Továbbá azt a gondolkodásmódot elmélyíteni az emberekben, hogy a tényleg tehetséges, és profi hozzáállású szórakoztató szolgáltatók megérdemlik a korrekt honoráriumot.
A kampány keretein belüli két koncert mellett lehet számítani még ilyen jellegű támogató eseményre?
A #szeresdazenet kapmányt nem csak múló szeszélynek szánom. Tervezem a jövőben sok zenekar, zenész meghívását a Schrotify Streaming Studioba, ahol a koncertjük/zenei előadásuk mellett beszélgetünk, storyzgatunk... A jövőben tervezem élő koncertek közvetítését is, amivel az élő koncert mellett az online bevétel plusz bevételi forrás lehetne a zenekaroknak. Ezzel nyilván nem az a cél, hogy az élő koncertre ne menjenek el az emberek. Rengeteg olyan van, aki nem is akar elmenni élő koncertre. Akkor se, ha lehet. Vagy nem TUD elmenni közösségi terekbe, de igényli az élő előadást. Tömegiszonya van, pánikbeteg, mozgássérült, vagy csak egyszerűen fotelrocker... :) Nekik szól az online koncert.
Hogy fogadta a közönség a „belépős” online koncert ötletét? Mik az eddigi visszajelzések?
Egyelőre meglepően jól. Aki ellenérzésekkel volt ezzel szemben, az is úgy írt kritikát, hogy az építő jellegű volt. Úgy érzem, hogy az emberek nyitottak erre a dologra, és ez nagy boldogság. :) Persze van, aki az élő koncert mellett teszi le a voksot, ezzel semmi baj nincs. Mint zenész, én is azt szeretem nyilván a legjobban. De mind a kettőnek vannak előnyei, hátrányai.
Tehát összefoglalva a kampány azt mondja, hogy MENJ ÉLŐ KONCERTRE, ha tudsz! De ha nem tudsz, vagy nem akarsz, akkor itt ez a lehetőség neked, amivel ugyanúgy tudod támogatni a kedvenc zenekarodat.
Helyileg hol lesz megtartva a Continoom, illetve a Stula Rock koncertje?
A Schrotify Streaming Studioban lesz. :D Ez az én saját kis studióm, amit már 2011 óta bérlek. Hétköznap itt dolgozom a legtöbbet, és minden zenei, és videós, és filmes utómunkát itt végzek. Most, hogy ez a kampányötlet jött, picit átalakítottam, hogy erre a funkcióra is jól lehessen használni.
Van még valami, amit hozzá szeretnél adni a témához?
Ha valakinek tetszik a kampány, és az, amit közvetít, használja a #szeresdazenet FB keretet, ezzel kifejezve, hogy támogatja a kezdeményezést.
Köszönöm szépen az interjút. :)
A kampány keretén belül már két koncert biztosan lesz, alább megtalálhatjátok a linkeket (katt a nevekre):
Készítő: Tóth Zsófia
Az idei évvel ismét relevánssá kezdett válni az indusztriális metál nagyágyúja, a Fear Factory. A zenekar körüli pereskedések véget értek, a jogokat a gitáros-dalszerző-alapítótag Dino Cazares tudhatja magának. Ebből következett a szomorú hír, miszerint Burton C Bell énekes távozott, mondván annyira megviselte a pereskedés és a sok feszültség, hogy nem tudná a régi lelkesedéssel folytatni. Attól eltekintve, hogy hangja páratlan, ha pozitívak akarunk lenni, talán nem fog rosszat tenni egy friss hang, ugyanis Burton hangszálai a technika nélküli használat miatt rettenetesen elfáradtak, ami leginkább élőben mutatkozott meg. Jó hír viszont, hogy készül a 2015-ös Genexus utódja, melyen még őt fogjuk hallani. A felgyülemlett hírek és események következtében úgy gondoltam, hogy visszatekintek az idén 10 éves hanganyagukra; ez a Mechanize.
Visszamenve az időben a leginkább közkedvelt és klasszikus első három albumuk után a többségnek csalódást okozott a 2001-es Digimortal, leszámítva olyan slágereket, mint a Linchpin, vagy a What will become. Ezután vegyes érzeteket váltott ki a Cazares nélküli Archetype, majd visszatértével, csupán egy évre rá kiadták karrierjük legkísérletezőbb és sokak szerint legrosszabb albumukat, a Transgressiont. Ezek után indokolttá vált, hogy kimaradjon fél évtized a következő albumig, cikkem áldozatáig; megszületett 2010-ben a Mechanize.
Mondanom sem kell, hogy a címadó tétellel nyitó korong az egyik legbrutálisabb nyitás a csapattól. Ami azonnal feltűnt, hogy a hangzás eszméletlenül brutális. A gitárhangzás fémes és mocskos, a lábdob gépfegyvereket meghazudtolóan ropog és minderre rá az elképesztő teljesítményű ének teszi ki a legjobb hangzású Fear Factory albumot. Hajmeresztő, már-már death metálos pusztítást nyújt kísérteties felvezetéssel a Christploitation. Gyönyörű és túlvilági énekekkel örvendeztetje hallójáratainkat Burton a Fear Campaign és Industrial Discipline tételekben, illetve a Powershifterben is, amely magávalragadó és brutális groovejával végleges részévé vált a Fear Factory setlisteknek az évek során. Az album lecsengése is zseniális, a tudatosan repetitív és gépiesen meditatív Metallic Division és Final Exit páros méltó levezetése az azt megelőző pusztításnak.
Remekül öregedett 10 évet a Mechanize, a közvélemény változatlanul az egyik legjobb teljesítményüknek tartja és ezalól jómagam sem vagyok kivétel. A Mechanize olyan, mint egy jó bor; minden évvel egyre jobb.
9/10
Írta: Makovecz Dániel
