Az idei évvel ismét relevánssá kezdett válni az indusztriális metál nagyágyúja, a Fear Factory. A zenekar körüli pereskedések véget értek, a jogokat a gitáros-dalszerző-alapítótag Dino Cazares tudhatja magának. Ebből következett a szomorú hír, miszerint Burton C Bell énekes távozott, mondván annyira megviselte a pereskedés és a sok feszültség, hogy nem tudná a régi lelkesedéssel folytatni. Attól eltekintve, hogy hangja páratlan, ha pozitívak akarunk lenni, talán nem fog rosszat tenni egy friss hang, ugyanis Burton hangszálai a technika nélküli használat miatt rettenetesen elfáradtak, ami leginkább élőben mutatkozott meg. Jó hír viszont, hogy készül a 2015-ös Genexus utódja, melyen még őt fogjuk hallani. A felgyülemlett hírek és események következtében úgy gondoltam, hogy visszatekintek az idén 10 éves hanganyagukra; ez a Mechanize.

Visszamenve az időben a leginkább közkedvelt és klasszikus első három albumuk után a többségnek csalódást okozott a 2001-es Digimortal, leszámítva olyan slágereket, mint a Linchpin, vagy a What will become. Ezután vegyes érzeteket váltott ki a Cazares nélküli Archetype, majd visszatértével, csupán egy évre rá kiadták karrierjük legkísérletezőbb és sokak szerint legrosszabb albumukat, a Transgressiont. Ezek után indokolttá vált, hogy kimaradjon fél évtized a következő albumig, cikkem áldozatáig; megszületett 2010-ben a Mechanize.

Mondanom sem kell, hogy a címadó tétellel nyitó korong az egyik legbrutálisabb nyitás a csapattól. Ami azonnal feltűnt, hogy a hangzás eszméletlenül brutális. A gitárhangzás fémes és mocskos, a lábdob gépfegyvereket meghazudtolóan ropog és minderre rá az elképesztő teljesítményű ének teszi ki a legjobb hangzású Fear Factory albumot. Hajmeresztő, már-már death metálos pusztítást nyújt kísérteties felvezetéssel a Christploitation. Gyönyörű és túlvilági énekekkel örvendeztetje hallójáratainkat Burton a Fear Campaign és Industrial Discipline tételekben, illetve a Powershifterben is, amely magávalragadó és brutális groovejával végleges részévé vált a Fear Factory setlisteknek az évek során. Az album lecsengése is zseniális, a tudatosan repetitív és gépiesen meditatív Metallic Division és Final Exit páros méltó levezetése az azt megelőző pusztításnak.

Remekül öregedett 10 évet a Mechanize, a közvélemény változatlanul az egyik legjobb teljesítményüknek tartja és ezalól jómagam sem vagyok kivétel. A Mechanize olyan, mint egy jó bor; minden évvel egyre jobb.

9/10

Írta: Makovecz Dániel